A tegnapi nap katasztrofálisra sikeredett az életmódváltás szempontjából. Névnapot köszöntöttünk vacsorával, desszertnek isteni süteménnyel. Én pedig ettem, pedig nem is voltam éhes! A jóllakottságjelző funkciót pedig sikerül annyira elnyomnom magamban - nem most, ez összességében korábbi eredmény -, hogy nem éreztem, hogy az, hogy jól esik a sütemény, inkább lelki, mint testi érzet.

Tanulság, hogy a kis aranyszabályokat ki kell egészíteniem azzal, hogy 

- vendégeskedésben nagyon résen kell lenni.

Meg az akkor eszem, amikor éhes vagyok és addig, ameddig tele nem leszek szabályt is a másik oldaláról kell szemlélnem, vagyis

- akkor és annyit eszem, amikor és amennyit feltétlenül szükséges....

- minden reggel elolvasom a kis listámat az életmódváltásom részleteiről.

Azért igyekszem ebben most pozitívumot is találni, hogy nem rögtön az jutott eszembe, hogy grrrr, megszegtem, feladom, ilyenek. Nem mondom, átsuhant az agyamon, de el is hessegettem rögtön. Rossz szokások garmadájával vettem körül az étkezéseimet, nem csoda, ha bizonyos automatizmusok kiütik az elhatározást, de napról napra meg fog ez változni.

Szóval ma újult erővel és elhatározással kezdek neki a napnak!